angol-olasz-argentin-amerikai dráma, 125 perc, 2019
„Egy pápa nem mondhat le. Ha megteszi, örökre megsebzi a pápaságot” – mondja Ferenc pápa elődének XVI. Benedeknek, az itthon december12-én megjelenő, A két pápa című film hivatalos előzetesében. A mindenség elmélete, és A legsötétebb óra forgatókönyvírójának, Anthony McCarten-nek a legújabb, azonos című könyvéből adaptált filmet Fernando Meirelles (Isten városa, Vakság) rendezte.
2013. február 11-én az egyház történelmét tekintve egy felettébb meglepő esemény játszódott le, ugyanis XVI. Benedek lemondott a pápai trónról. XII. Gergely 1415-ös lemondása óta nem történt hasonló eset, mivel a pápák mindig kitöltötték a halálukig tartó kormányzási idejüket. Nem meglepő tehát, hogy Benedek visszalépése óta lezáratlan kérdések sora tornyosul az ügy körül, így csak idő kérdése volt, hogy mikor készül egy nagy volumenű, a megtörtént eseményeken alapuló mozifilm a témáról.
Meirelles filmjének története a Jonathan Pryce által játszott leendő Ferenc pápa (akkor még bíboros) és a Sir Anthony Hopkins által alakított, még regnáló Benedek pápa kapcsolatán keresztül bomlik ki. Kettőjük eltérő világnézete, teológiai felfogása, illetve a jelenkori egyház problémáival kapcsolatos vitája mozgatja az események alapját. Az előzetesekben is sokszor kiemelt közvetlen, „hétköznapias”, illetve néhol játékosan ábrázolt két pápa karakterén keresztül kapunk betekintést az egyház rendszerének életébe, amely küzd az elvilágiasodással, a klerikalizmus térnyerésével, vagy az időről időre kipattanó, kiskorúakkal való szexuális visszaélésekkel. A két szellemi vezető alakjában a jelen és a jövő elképzelései találkoznak újra és újra egymással, hogy eldöntsék a küszöbön álló változások irányait, amelyek napjainkban is milliókra vannak hatással. Összefeszülésük lebilincselő, és egyben drámai hatást kelt.
A bemutatók alapján az ígéretesnek mutatkozó rendezés, valamint a letisztult operatőri munka, úgy tűnik, alkalmassá teheti a filmet arra, hogy valóban ott érezhessük magunkat a Vatikán meghitt környezetében, olyan húsbavágóan aktuális problémák gyűrűjében, amelyek a nézőt egy komor ábrázolás esetén, talán összeroppantanák, vagy alapot adnának arra, hogy véglegesen kiábránduljon az egyházból. Várhatóan rejtve maradnak a Vatikán „titkai”, és nem számíthatunk arra sem, hogy a film egyértelmű válaszokat ad a leginkább vitatott kérdésekre. Sokkal inkább várhatjuk, hogy egy drámai sodrású, helyenként mélyre szúró és kihagyásokkal dolgozó, elgondolkodtató mozi lesz, amely a karácsony közeledtével remélhetőleg megadja majd a békesség gazdagító érzését a hívőknek és a nem hívőknek egyaránt.
Dömény Gábor
